Ahogy egy korábbi bejegyzésben már említettem, a mozik csak két hétig vetítik a This is it-et. Készültem a tömegre és a méteres sorokra, de a második héten ennek már nyomát se láttam. Kedd este a Corvin mozi nem volt tele, néhány tucat ember volt csak kíváncsi MJ utolsó felvételeire. Még egy Jacko imitátort sem láttam. A majdnem két órás dokumentumfilm a várakozásokkal ellentétben nem emelte MJ-t éteri magasságokba.

Az embert mutatta be, aki készül utolsó showjára, aki gondolkodik, zenét szerez, énekel, táncol, válogatja a táncosait. Az emberi arcát láttuk, nem a királyit. A rengeteg műtét és a napszemüveg miatt nem látszott sem a testén, sem a mozgásán az az 50 év. A film finoman mellőzi MJ egészségügyi állapotát érintő kérdéseket, bár én kételkedek, hogy egy ilyen kemény próbafolyamat közben ne lett volna rosszul egyszer sem.

A rendező mindig nagyon finoman beszélt vele, ez is érezteti, hogy milyen érzékeny művészről volt szó. Gyermeki lelke abban is megmutatkozott, hogy úgy kellett rászólni: kapaszkodjon a korlátba, amikor a daru magasba emelte. Ugyanígy mondani kellett, hogy igyon, pihenjen. Közhely, de igaz: a színpad volt a játszótere. Nekem kicsit sok volt, hogy ennyit beszélt a szeretetről (gyk. L-O-V-E) és osztogatta az áldást. (Kozsó is eszembe jutott, fekete haj, napszemüveg…) Ennek ellenére törekedett a profizmusra, a legjobb táncosokat és zenészeket hozta össze a showra.

Nem meglepő, hogy rengeteg táncos érkezett a meghallgatásra, több rostás folyamat végén találtak rá a legjobbakra. A film bemutatta azt is, ahogy a show háttérvideóit rögzítették. A legmodernebb technikai eszközökkel dolgoztak, profi sminkesek és maszkmesterek készítették el a táncosok sminkjeit. Szerencsére kész anyagokat láthattunk a Thriller, a They don’t care about us, a Smooth criminal és a Heal the world háttérvideóiból. A They don't care about us-ban 10 táncosból varázsolnak több ezer menetelő katonát a technikai segítségével, a Smooth Criminal egy fekete-fehér fimbe emeli be MJ-t, akit üldöznek a banditák, géppuskaropogás, de neki végül sikerül elemenkülni. A Heal the world-ben egy tündéri kislány sétál egy erdőben (ami sokszor Jehova tanúi idillikus természetképeit jutatta eszembe), elalszik mire felébred már minden ég körülötte, pusztítják az erdőt, de ő megmenti az utolsó bimbózó növényt. A színpadon is feltűnő dübörgő gépet MJ állítja meg. Fantasztikus pirotechnikai előadást kapunk, csak úgy durrognak százával a petárdák és folyik a görögtűz. És ezek még csak az előkészületek voltak… Mit láthattunk volna az élő koncerteken? Úgy éreztem, inkább ezek a kulisszatitkok vitték a film lendületét, és nem annyira a sokat táncoló MJ. Egyszer érdekes film, de felejthető, ha csak nem igazi rajongók vagyunk.

Nagy kár, hogy az utolsó show csak terv maradt. A film nagy erénye, hogy nem forgatták meg MJ-t cukormázban. Ez csak egy kis rész Jacko életéből, a legvége. Meg lennék lepve, ha ezt nem követné életrajzi feldolgozás.

Videóként most a Thriller jelenetet láthatjátok a filmből.